A színek harca

A színek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Mielőtt bárki beleolvasna kiadványunkba, a színek azok, melyek megadják az elsődleges benyomást. A színek továbbá az arculati jegyek karakteres hordozói  ugyanakkor jelentősen meghatározzák a kiadvány árát is.

Kutatások bizonyítják, hogy a színek akár 80 százalékkal javíthatják a márka felismerését, és 40 százalékkal növelhetik az anyag elolvasásának valószínűségét. Ez pedig nem kis eredmény, hiszen a cégnek sokszor csak egy esélye van rá, hogy eljuttassa marketingüzeneteit az ügyfelekhez.
Az olvasóközönség 40 százalékos bővítése mellett a színek alkalmazása az információ megjegyzésének valószínűségét is 55-ről 78 százalékra növeli, a megértést pedig 73 százalékkal javítja.
A színek növelik a motivációt és a részvételi hajlandóságot. A reklámokat 42 százalékkal többen olvassák el színesben, mint fekete-fehérben.

Nézzük, mit kell átgondolni, illetve milyen gyakorlati ismeretek segíthetnek, amikor a színekről döntünk:

A színek száma szoros összefüggésben van az árral. Leggyakrabban egy szín (többnyire fekete) vagy négy szín color eljárást alkalmaznak a nyomtatásnál.  A négy nyomdai alapszín (cián, bíbor, sárga, fekete) segítségével gyakorlatilag minden szín előállítható. – A színmegadás szabványos módja az előoldali színek száma + a hátoldal színeinek száma. Például:4+4 (ez egy elő-, hátoldalon egyaránt színes kiadvány) – Bizonyos esetekben azonban  érdemes ezeken felül még kiegészítő – ún. direkt színeket is kérni, hiszen csak ezek tudják visszaadni azt a színhűséget, ami pl. a vállalati színek, logó nyomtatásánál különösen fontos lehet.

Figyelem!

A számítógép képernyőjén jóváhagyott anyaghoz képest a nyomdából kikerülő termék színei akár jelentős eltérést is mutathatnak, ami csalódást, bosszúságot okozhat, vita forrása lehet.

Ennek egyszerűen az az oka, hogy  míg a számítógép képernyője három színből – vörös, zöld és kék – adja ki a színeket, fény segítségével, addig a nyomdában a már említett nyomdai négy szín keverésével érik el a végeredményt. A másféle színképzés eredményeként, a képernyőn látott és a nyomdában kinyomott anyagok színei sohasem lesznek tökéletesen megegyezőek.

A színek pontos, egyértelmű meghatározására használatos pl. az ún. Pantone-skála. Ez egy olyan általánosan elterjedt színskála, melyen a különböző árnyalatokat számkóddal látták el, és a színeket mind matt, mind fényes papírfelületen bemutatja. Segítségével egyértelművé tehető, hogy a megrendelő mely árnyalatra gondolt – illetve azt az elkészült munkán ellenőrizheti.

Amikor elfogadunk egy nyomdai anyagot, mindig kérjünk hozzá valamilyen nyomatot.  Ilyen lehet pl. az ún. cromalin. Ez egy színbontott (levilágított) filmekről fotótechnikai eljárással készített, a color nyomtatás színhelyességéhez szükséges ellenőrző “nyomat”. Így ellenőrizni lehet, hogy megfelel-e eredeti terveinknek az anyag, s ha nem, változtatásokat kérhetünk.

A korrektúrázás alkalmával a lehető legkörültekintőbben kell eljárni, a  megfelelő elhelyezésen túl az esetleges helyesírási, gépelési hibákat javítani kell, és a színhelyességre is figyelmet kell fordítani. Az ellenőrzés, javítás után a megrendelő kézjegyével jelzi, hogy az anyagot alkalmasnak találta a nyomtatásra.  Ezt nevezzük imprimálásnak. A cromalin tehát biztosítékként szolgál arra az esetre is, ha az elkészült anyag minőségét illetően nincs egyetértés.

További lehetőségek még:

Próbanyomás
A próbanyomat a nyomólemezről készült tetszőleges számú levonat, amelyet a gépnyomás megkezdése előtt állítanak elő abból a célból, hogy tájékoztatást adjon a reprodukálásban tevőlegesen résztvevőknek, a példányszámnyomó gépmesternek és a megrendelőnek a reprodukciós fényképészeti feldolgozás eredményéről. A próbanyomatot a gépnyomattal azonos papírra és festékkel, valamint azonos színdenzitási (fedettség jellemzésére használt mérőszám) és rácspont növekedési értékkel készítik.
IRIS proof
Adathordozóról digitális eljárással készített próbanyomat,  azonban csak megközelítően mutatja a színeket. Bár 96%-os pontosságot tulajdonítanak neki, az előző technikákhoz képest  kevésbé megbízható.